-Na jó..- mondta Lilly.- De ha ti randiztok, ÉN mit keresek itt?!!
-Lilly.. Bemutatok valakit.- mosolygott Harry.
*Lilly szemszöge*
Picit megijedtem... Kit akar nekem Harry bemutatni? Amint felmerültek bennem ezek a gondolatok, a nappaliba egy szőke srác lépett be. Kissé idegesnek tűnt... Lehajtott fejétől az arcát nem láttam...
*Niall szemszöge*
Ideges voltam... Ha most elrontom, örökre egyedül fogok élni... Ő az egyetlen esélyem. Gyönyörű, és kedves. Lehajtott fejjel mentem be a nappaliba.
-Sz-szia...- dadogtam még mindig lehajtott fejjel.
-Szia.- mondta. Olyan életvidám csengés volt a hangjában, ami egyből megfogott.
Lehajtott fejem alá nézett, majd óvatosan felhajtotta. Így a szemébe tudtam nézni. De amint ránéztem, hátrahőkölt.
-Azta! Te...- látszott rajta, hogy meg van lepődve.- Niall Horan vagy!
-Na jó...- lépett közelebb Harry.- Ha nem baj, mi Carával most megyünk. Sziasztok.
Mi meg csak csöndben, szégyellősen bámultuk egymást. Kb. egy perc után meg tudtam szólalni.
-Kérlek... Hogy én számodra csak egy átlagos srác legyek...
Bólintott.
-Amúgy Lillynek hívnak.- mosolygott.
*Cara szemszöge*
-Szerinted hogy megy nekik?- nyomtam egy puszit Harry arcára.
-Ahogy Niallt ismerem, szerintem jól.- mosolygott.
A parton sétáltunk.
Éppen ölelkeztünk volna Harryvel, amikor valaki odafüttyentett.
-Hé kiscsaj! Ahogy elnézem, sportos alkatod van. Beállsz?- nézett rám egy srác, röplabdát tartva a kezébe.- Hopp, kapd el!
És hozzám vágta a labdát. "Mázlimra" jól gyomorszájon vágott a labda, amire le kellet ülnöm.
-Te normális vagy?!- kapott el reflexből Harry.
-Bajod van, öcsi?- vigyorgott gúnyosan a srác.
-Igen. Ő a BARÁTNŐM.- lépett közelebb hozzá Harry.
-Harry, hagyd.- motyogtam, ugyanis levegőt még mindig alig kaptam.
-Nem hagyom. Ez egy görény!
-Hát, akkor én, mint egy görény, vissza adom neked, amit te három éve adtál!- mondta, majd Harryt is gyomorszájon akarta vágni. De a barátom gyorsabb volt, így elkapta, majd kicsavarta a kezét.
-Ez hogy tetszik?- gúnyolódott Harry.
Aztán pár másodperc múlva a két srácon lehetett látni, hogy verekedni fognak.
-Harry, hagyd abba!- könyörögtem.- Kérlek!
Rám sem hederített.
-Harry, hagyd abba!!- rángattam izmos karját.
Arrébb tolt, majd szépen összeverekedtek.
-HARRY!!!!- sikítottam.
Most már a környéken lévő összes ember rám nézett. Beleértve Harryt és az ismeretlen pasast is.
-HAGYD ABBA!
-Te ne... Aggh!- gyomorszájon vágta a srác Harryt.
-Harry!- rogytam le mellé, sírva.
-Semmi b-bajom.- zihált.
Most már látni lehetett a barátomon, hogy irtóra dühös. Szép zöld szeme, immár sötéten morgott.
Megint összekaptak. Sikítottam volna, de valaki megfogta a kezem, és elrántott...
-Mi a...?
Egy nagyon kedves lány nézett rám, fekete pulcsijának kapucnija mögül. Rám mosolygott.
-Szia, Daisy vagyok. Matt húga.
-Cara. Ki az a Matt?
-Aki éppen verekedik a barátoddal.
-Ja.- hajtottam le a fejem.
-Nyugi, én is utálom Mattot.
Erre elmosolyodtam.
-Komolyan?
-Aha. Sokaknak nem is mondom el, hogy a húga vagyok, mert azonnal megutálnak.
-Nem csodálom..- motyogtam.
Megrezzent egy bokor a közelben.
-Pszt!
Én megugrottam, de Daisy kirántott egy srácot a lombok közül.
-Azt hittem sosem jössz.- adott egy puszit a srácnak.- Á, bemutatom Carát. Cara, ő David.
-Szia.- mosolyogtam, majd ránéztem Daisy-re.- A barátod?
Erre felnevettek.
-Nem. A bátyám.
Erre én is nevettem.
-Na... Elhoztad?- kíváncsiskodott Daisy.
-Aha.- mutatott David a parkoló környékére.- Valahol ott van.
Majd összekacsintottak.
*Harry szemszöge*
Nem hagyott ez nyugodni! Az a mocsok, egy régi "ellenségem"... Nem bánthatja Carát!
Megint nekem ugrott. A karom fájt, a gyomrom görcsölt az ütésektől, és minden porcikám azt akarta, hogy hagyjam abba, de ha ezt megteszem... Hát, körülbelül örökre megszégyenít.
Pár perc múlva eszméltem föl: hol van Cara?!
A következő pillanatban, amikor Matt ütni akart, valaki ordítva közeledett felénk.
-Abba hagyni!!!- kiabálta egy nagy darab, izmos, egyenruhás rendőr.- Mit képzelnek maguk?!
Én nem akartam bajba keveredni, de Matt tovább káromkodott.
-Fogja be!- mutatott Mattra a rendőr.- Ajánlom, fiatalember, nyomós indoka legyen, hogy miért kaptak össze.
Ekkor odarohant Cara, egy másik lány, és egy Mattra hasonlító srác hozzánk.
-Dave, Daisy... Mi a szart akartok itt?!- zihált Matt.- És te?
Dühösen nézett Carára. Én közelebb húztam magamhoz.
-Kik ezek, és mit csináltok?- suttogtam a barátnőm fülébe.
A rendőr megint megszólalt:
-Majd én megmondom. Fiatalemberek, jöjjenek velem.
Ajjajj!
*Cara szemszöge*
A szívem már a torkomban vert... Bár, a rendőr egy kamurendőr volt, mégis nagyon féltem. Brady (a rendőr) Harryt és Mattot haza akarta szállítani.
-Mehetek.. Én is?- kérdezem Bradyt.
-Pattanj be!- intett.
Utoljára megöleltem Daisyt, és a fülébe suttogtam:
-Köszönöm.
Majd gyorsan beültünk a rendőrautóba, és mindenki hazament.
