-Gyere bee!- nem Harry volt. Lányhang.
Így hát kicsit parázva mentem be.
Egy nő lépett elém.
-Szia, drágám.- mosolygott. Mivel látta, hogy zavarban vagyok, és hogy nem tudom, hogy ki, ezért rögtön bemutatkozott.- Á, valószínűleg még nem találkoztunk. Anne vagyok, Harry anyja.
-Csókolom.- mosolyogtam erőltetetten.
-Jaj, ne csókolomozzál. Nyugodtan tegezhetsz. Harry még nem ért haza, el kellet ugrania valahova.- mutatott idézőjeleket a levegőbe.- Fölmehetsz a hálószobájába, ha szeretnél.
-Köszönöm. Inkább telefonálok egyet.- mutattam fel a fürdőszoba irányába. Anne bólintott.
Mivel ez Harry fürdőszobája, lakása, ezért tudtam a járást. De amint fölértem a lépcsőn, egy kis fehér shih-tzu ugrált előttem.
-Poppy, gyere már le!- kiáltott Anne, majd a kutyus lerohant.
Megráztam a fejem, majd bementem Harry hálószobáján keresztül a mosdóba.
Éppen telefonálni akartam, amikor a padlón lévő notebookon rajtaakadt a szemem.
Képek voltak megnyitva. Összehúztam a szemöldököm, amikor végigmértem azokat.
.jpg)
.jpg)
-M-mi?- suttogtam, majd felkerestem a képek mappáját.- Aha. 2013. július 17.
Éreztem, hogy a sírás mindjárt kiszakad belőlem, mert valaki megállt előttem. Pontosan ismertem azokat a hosszú kacsalábakat, fekete bokazoknival. Összetéveszthetetlen.
-Feli & Me?!- kérdeztem könnyezve. Harry leguggolt mellém.
-Cara.- vette el a notebookot a kezemből.
-Nem!- húztam magam alá a térdem.- Most nem sírok!- győzködtem magam.
De végül kitört belőlem.
-Harry... Mostanában ez a viselkedésed, annyira nyomasztó.- bőgtem.- Verekedés, nem vagy itthon, ha jövök, és megcsalsz? Har..
Erre megölelt.
-Miért öleltél meg?- suttogtam.
-Mert a barátnőm vagy!
Felnéztem rá.
-Ki az a lány?
Elmosolyodott.
-Cara. Ha jobban figyelnél a képek részleteire, akkor látnád a hajamból, hogy régi képek.- nevetett.
Könnyes szemmel nevettem el magam én is.
-Mi?- öleltem meg.
-Sosem csalnálak meg.- komolyodott el a hangja.
Így ölelkeztünk vagy tíz percig, majd felcsörrent a mobilom. Anya üzent:
"Cara, gyere haza. Előbb indul a gépünk, így még össze kell pakolnod, és rendet kell raknunk!"
-Ne..- kaptam a szám elé a kezem.
-Mi az?- hajolt a telefonom fölé.
-Máris mentek?- adott egy puszit az arcomra. Én lehajtottam a fejem.
-Aha.- néztem szomorúan a szemébe.- Azt hiszem... Utoljára lehetünk együtt, itt, Hawaiin.
-Pontosan.- állt fel, majd odavitt a hálószobájába.- Éppen ezért, szeretném megörökíteni ezt az időt.
Felhúztam az egyik szemöldököm.
Vagy egy percig álltunk így, míg nekem le nem esett.
-Harry, én nem á...- néztem rá, ő meg felröhögött.
Odajött hozzám, és megölelt.
-Cara. Szerintem nem egyre gondolunk.- nevetett.
-De, én azt hiszem. És sajnálom, de... nem állok készen...
Most hangosabban röhögött.
-Mit nevetsz?!- vágtam hozzá egy párnát.
-Cara, még én sem állok készen.- vigyorgott.- Nem lefeküdni szeretnék veled.
Égő vörös arccal néztem Harryt.
-A-akkor?..
-Tessék.- vette le a nyakában lógó papírrepülő-formájú medálos nyakláncot.- Szeretném, ha a tiéd lenne.
Ez nagyon meghatott, ugyanis tudtam, hogy neki ez a kabalája.
Felpipiskedtem hozzá, és megcsókoltam.
-Köszönöm.- motyogtam, miközben ölelkeztünk.
***
-Hhh..- sóhajtoztam.- Nem akarok még hazamenni.
Anya felvont szemöldökkel nézett rám.
-Cara, Harry is jön haza Londonba.- nézett rám.
-Tudooom... De olyan szép volt itt.
-Nekem iiiiiis.- pattant be Lilly a taxiba.
Nos, igen. Taxival mentünk a reptérig, ott vagy egy óra várakozás, és több órás hazaút. Alig vártam...
(Igen, ez egy "fél" rész lett.:) A folytatása lesz majd az 5. rész... ...ha lesz időm......)
