4 (és fél). A hazaút

Csengettem Harrynél, de vagy öt perce semmi. Majd valaki lekiáltott.
-Gyere bee!- nem Harry volt. Lányhang.
Így hát kicsit parázva mentem be.
Egy nő lépett elém.
-Szia, drágám.- mosolygott. Mivel látta, hogy zavarban vagyok, és hogy nem tudom, hogy ki, ezért rögtön bemutatkozott.- Á, valószínűleg még nem találkoztunk. Anne vagyok, Harry anyja.
-Csókolom.- mosolyogtam erőltetetten.
-Jaj, ne csókolomozzál. Nyugodtan tegezhetsz. Harry még nem ért haza, el kellet ugrania valahova.- mutatott idézőjeleket a levegőbe.- Fölmehetsz a hálószobájába, ha szeretnél.
-Köszönöm. Inkább telefonálok egyet.- mutattam fel a fürdőszoba irányába. Anne bólintott.
Mivel ez Harry fürdőszobája, lakása, ezért tudtam a járást. De amint fölértem a lépcsőn, egy kis fehér shih-tzu ugrált előttem.
-Poppy, gyere már le!- kiáltott Anne, majd a kutyus lerohant.
Megráztam a fejem, majd bementem Harry hálószobáján keresztül a mosdóba.
Éppen telefonálni akartam, amikor a padlón lévő notebookon rajtaakadt a szemem.
Képek voltak megnyitva. Összehúztam a szemöldököm, amikor végigmértem azokat.

-M-mi?- suttogtam, majd felkerestem a képek mappáját.- Aha. 2013. július 17.
Éreztem, hogy a sírás mindjárt kiszakad belőlem, mert valaki megállt előttem. Pontosan ismertem azokat a hosszú kacsalábakat, fekete bokazoknival. Összetéveszthetetlen.
-Feli & Me?!- kérdeztem könnyezve. Harry leguggolt mellém.
-Cara.- vette el a notebookot a kezemből.
-Nem!- húztam magam alá a térdem.- Most nem sírok!- győzködtem magam.
De végül kitört belőlem.
-Harry... Mostanában ez a viselkedésed, annyira nyomasztó.- bőgtem.- Verekedés, nem vagy itthon, ha jövök, és megcsalsz? Har..
Erre megölelt.
-Miért öleltél meg?- suttogtam.
-Mert a barátnőm vagy!
Felnéztem rá.
-Ki az a lány?
Elmosolyodott.
-Cara. Ha jobban figyelnél a képek részleteire, akkor látnád a hajamból, hogy régi képek.- nevetett.
Könnyes szemmel nevettem el magam én is.
-Mi?- öleltem meg.
-Sosem csalnálak meg.- komolyodott el a hangja.
Így ölelkeztünk vagy tíz percig, majd felcsörrent a mobilom. Anya üzent:
"Cara, gyere haza. Előbb indul a gépünk, így még össze kell pakolnod, és rendet kell raknunk!"
-Ne..- kaptam a szám elé a kezem.
-Mi az?- hajolt a telefonom fölé.
-Máris mentek?- adott egy puszit az arcomra. Én lehajtottam a fejem.
-Aha.- néztem szomorúan a szemébe.- Azt hiszem... Utoljára lehetünk együtt, itt, Hawaiin.
-Pontosan.- állt fel, majd odavitt a hálószobájába.- Éppen ezért, szeretném megörökíteni ezt az időt.
Felhúztam az egyik szemöldököm.
Vagy egy percig álltunk így, míg nekem le nem esett.
-Harry, én nem á...- néztem rá, ő meg felröhögött.
Odajött hozzám, és megölelt.
-Cara. Szerintem nem egyre gondolunk.- nevetett.
-De, én azt hiszem. És sajnálom, de... nem állok készen...
Most hangosabban röhögött.
-Mit nevetsz?!- vágtam hozzá egy párnát.
-Cara, még én sem állok készen.- vigyorgott.- Nem lefeküdni szeretnék veled.
Égő vörös arccal néztem Harryt.
-A-akkor?..
-Tessék.- vette le a nyakában lógó papírrepülő-formájú medálos nyakláncot.- Szeretném, ha a tiéd lenne.
Ez nagyon meghatott, ugyanis tudtam, hogy neki ez a kabalája.
Felpipiskedtem hozzá, és megcsókoltam.
-Köszönöm.- motyogtam, miközben ölelkeztünk.

***
-Hhh..- sóhajtoztam.- Nem akarok még hazamenni.
Anya felvont szemöldökkel nézett rám.
-Cara, Harry is jön haza Londonba.- nézett rám.
-Tudooom... De olyan szép volt itt.
-Nekem iiiiiis.- pattant be Lilly a taxiba.
Nos, igen. Taxival mentünk a reptérig, ott vagy egy óra várakozás, és több órás hazaút. Alig vártam...


(Igen, ez egy "fél" rész lett.:) A folytatása lesz majd az 5. rész... ...ha lesz időm......)

4. Meglepetés a barátnőmnél

Este 10 óra volt... Lilly sehol. Anya már azon filózott, hogy szól a rendőrségnek. Mondtam neki, hogy nem kell.
10:32- kor Lilly lépett be a szobámba. Olyan feje volt, mint aki most jött haza valami Pillecukor Fantasy Világból...
-Lil?- néztem rá kérdőn.
-Csodálatossss volt.- ásított.- Niall egy igazi pasi.
-Klassz, de ugye tudod, hogy most inkább pakolnod kéne, mert holnap megyünk haza.
-Mi?- nyíltak tágra a szemei.
-Huhú! Tudod... Hawaiin vagyunk, és holnap megyünk haza. Londonba.
-Nemár..- keseredett el.- Te nem vagy szomorú, hogy itt kell hagynod Harryt?
-Ő is jön.
-Várj, mi?- nézett rám.
-Tudod, Liam, Louis és Zayn is ott vannak, Angliába. Így ő, és Niall is hazamennek.
-Szóval egy országban fogunk lakni?!!
-Persze. Nem világos, Lilly?- húztam fel a szemöldököm.
-Dee!- mondta, majd kirohant a szobámból.
-Ez hülye..- mormogtam, majd elkezdtem összepakolászni a cuccaimat.

***
Másnap reggel.
*DING-DONG*
Vártam, hogy Lilly ajtót nyisson, mert én lusta voltam lemenni.
*DING-DONG*
-Ahh.- hördültem föl.- Megyeeeek!
Lerohantam a lépcsőn, és ajtót nyitottam. Matt állt az ajtóban.
Nyeltem egyet.
-Itt van az a köcsög?!
-H-harry?
-Az.
-Nincs... Ő... Izé, nem itt lakik.
-Akkor jó.- sóhajtott.- Viszont, ha már itt vagyunk, akkor szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésemért. És... Eljöhetnél velem ebédelni.
-Matt...- kezdtem óvatosan.- Én... Izé, tőled ez nagyon kedves, de... van barátom, és ezt te is tudod.
-Nem érdekel!!- vitte fel a hangerejét.- Akkor is eljössz velem ebédelni! Egy órára itt leszek. Szervusz.
Majd bevágta az ajtót. Én teljes testemben remegtem. Nem akarok Mattal randizni!
Felhívtam Harryt. Ez volt az utolsó napunk, amit itt, Hawaiin tölthettünk együtt.
-Haló?- mormogta reggeli, mély hangján.
-Szia, Harry.
-Szia, cica.- a hangjából ítélve, mosolygott.
-Ömm... Ráérsz? Most?
-Uhh, aha. Csak egy pár dolgot el kell intéznem, szóval, addig átjöhetnél.
-Rohanok.- vigyorogtam.- Puszi.
Felrongyoltam az emeletre.
-LILLY!!- ordibáltam át a szobámból.
Ekkor benyitott Lilly.
-Nem kell ordibálni, itt vagyok. Na mivan?
-Átmegyek Harryhez. Szóval ne keress itthon.
Egy gonosz vigyort ültetett az arcára, majd vigyorogva kurjantott:
-Oké, de védekezzetek.- röhögött, majd kirohant.
-Lilly! Megöllek!- rohantam utána.
Már a szobájában volt, így berontottam. Azt hittem kiugrik a szemem...
Niall ott ült az ágyán, egy szál boxerben. És ki nem akarom mondani, de azért... Izé,  az ágy mellett volt egy- két óvszerre utaló jel.
Lassan lélegeztem, és pislogtam.
-Szia, Niall.- biccentettem végül, mint aki semmit sem sejt.
-Helló.
-Mondd, mióta vagy... itt?
Lilly befogta a száját, mielőtt mondhatott volna valamit.
-Cara... Megkérhetlek, hogy HÚZZ EL INNEN?- mosolygott Lil.
Sóhajtottam egy nagyot, és kimentem.
-Akkor... Sziasztok.
És lerohantam a lépcsőn.

(Bocsi, most csak ennyire futotta az időmből. Majd lesz később hosszabb rész is.) :)

3. Furcsa randi

-Na jó..- mondta Lilly.- De ha ti randiztok, ÉN mit keresek itt?!!
-Lilly.. Bemutatok valakit.- mosolygott Harry.

*Lilly szemszöge*
Picit megijedtem... Kit akar nekem Harry bemutatni? Amint felmerültek bennem ezek a gondolatok, a nappaliba egy szőke srác lépett be. Kissé idegesnek tűnt... Lehajtott fejétől az arcát nem láttam...

*Niall szemszöge*
Ideges voltam... Ha most elrontom, örökre egyedül fogok élni... Ő az egyetlen esélyem. Gyönyörű, és kedves. Lehajtott fejjel mentem be a nappaliba.
-Sz-szia...- dadogtam még mindig lehajtott fejjel.
-Szia.- mondta. Olyan életvidám csengés volt a hangjában, ami egyből megfogott.
Lehajtott fejem alá nézett, majd óvatosan felhajtotta. Így a szemébe tudtam nézni. De amint ránéztem, hátrahőkölt.
-Azta! Te...- látszott rajta, hogy meg van lepődve.- Niall Horan vagy!
-Na jó...- lépett közelebb Harry.- Ha nem baj, mi Carával most megyünk. Sziasztok.
Mi meg csak csöndben, szégyellősen bámultuk egymást. Kb. egy perc után meg tudtam szólalni.
-Kérlek... Hogy én számodra csak egy átlagos srác legyek...
Bólintott.
-Amúgy Lillynek hívnak.- mosolygott.

*Cara szemszöge*
-Szerinted hogy megy nekik?- nyomtam egy puszit Harry arcára.
-Ahogy Niallt ismerem, szerintem jól.- mosolygott.
A parton sétáltunk.
Éppen ölelkeztünk volna Harryvel, amikor valaki odafüttyentett.
-Hé kiscsaj! Ahogy elnézem, sportos alkatod van. Beállsz?- nézett rám egy srác, röplabdát tartva a kezébe.- Hopp, kapd el!
És hozzám vágta a labdát. "Mázlimra" jól gyomorszájon vágott a labda, amire le kellet ülnöm.
-Te normális vagy?!- kapott el reflexből Harry.
-Bajod van, öcsi?- vigyorgott gúnyosan a srác.
-Igen. Ő a BARÁTNŐM.- lépett közelebb hozzá Harry.
-Harry, hagyd.- motyogtam, ugyanis levegőt még mindig alig kaptam.
-Nem hagyom. Ez egy görény!
-Hát, akkor én, mint egy görény, vissza adom neked, amit te három éve adtál!- mondta, majd Harryt is gyomorszájon akarta vágni. De a barátom gyorsabb volt, így elkapta, majd kicsavarta a kezét.
-Ez hogy tetszik?- gúnyolódott Harry.
Aztán pár másodperc múlva a két srácon lehetett látni, hogy verekedni fognak.
-Harry, hagyd abba!- könyörögtem.- Kérlek!
Rám sem hederített.
-Harry, hagyd abba!!- rángattam izmos karját.
Arrébb tolt, majd szépen összeverekedtek.
-HARRY!!!!- sikítottam.
Most már a környéken lévő összes ember rám nézett. Beleértve Harryt és az ismeretlen pasast is.
-HAGYD ABBA!
-Te ne... Aggh!- gyomorszájon vágta a srác Harryt.
-Harry!- rogytam le mellé, sírva.
-Semmi b-bajom.- zihált.
Most már látni lehetett a barátomon, hogy irtóra dühös. Szép zöld szeme, immár sötéten morgott.
Megint összekaptak. Sikítottam volna, de valaki megfogta a kezem, és elrántott...
-Mi a...?
Egy nagyon kedves lány nézett rám, fekete pulcsijának kapucnija mögül. Rám mosolygott.
-Szia, Daisy vagyok. Matt húga.
-Cara. Ki az a Matt?
-Aki éppen verekedik a barátoddal.
-Ja.- hajtottam le a fejem.
-Nyugi, én is utálom Mattot.
Erre elmosolyodtam.
-Komolyan?
-Aha. Sokaknak nem is mondom el, hogy a húga vagyok, mert azonnal megutálnak.
-Nem csodálom..- motyogtam.
Megrezzent egy bokor a közelben.
-Pszt!
Én megugrottam, de Daisy kirántott egy srácot a lombok közül.
-Azt hittem sosem jössz.- adott egy puszit a srácnak.- Á, bemutatom Carát. Cara, ő David.
-Szia.- mosolyogtam, majd ránéztem Daisy-re.- A barátod?
Erre felnevettek.
-Nem. A bátyám.
Erre én is nevettem.
-Na... Elhoztad?- kíváncsiskodott Daisy.
-Aha.- mutatott David a parkoló környékére.- Valahol ott van.
Majd összekacsintottak.

*Harry szemszöge*
Nem hagyott ez nyugodni! Az a mocsok, egy régi "ellenségem"... Nem bánthatja Carát!
Megint nekem ugrott. A karom fájt, a gyomrom görcsölt az ütésektől, és minden porcikám azt akarta, hogy hagyjam abba, de ha ezt megteszem... Hát, körülbelül örökre megszégyenít.
Pár perc múlva eszméltem föl: hol van Cara?!
A következő pillanatban, amikor Matt ütni akart, valaki ordítva közeledett felénk.
-Abba hagyni!!!- kiabálta egy nagy darab, izmos, egyenruhás rendőr.- Mit képzelnek maguk?!
Én nem akartam bajba keveredni, de Matt tovább káromkodott.
-Fogja be!- mutatott Mattra a rendőr.- Ajánlom, fiatalember, nyomós indoka legyen, hogy miért kaptak össze.
Ekkor odarohant Cara, egy másik lány, és egy Mattra hasonlító srác hozzánk.
-Dave, Daisy... Mi a szart akartok itt?!- zihált Matt.- És te?
Dühösen nézett Carára. Én közelebb húztam magamhoz.
-Kik ezek, és mit csináltok?- suttogtam a barátnőm fülébe.
A rendőr megint megszólalt:
-Majd én megmondom. Fiatalemberek, jöjjenek velem.
Ajjajj!

*Cara szemszöge*
A szívem már a torkomban vert... Bár, a rendőr egy kamurendőr volt, mégis nagyon féltem. Brady (a rendőr) Harryt és Mattot haza akarta szállítani.
-Mehetek.. Én is?- kérdezem Bradyt.
-Pattanj be!- intett.
Utoljára megöleltem Daisyt, és a fülébe suttogtam:
-Köszönöm.
Majd gyorsan beültünk a rendőrautóba, és mindenki hazament.

2. Újrakezdés?!

-Kérsz valamit?- mosolygott anya. Felháborító. Még ő is emlékszik rá, és szerinte tök kedves, aranyos srác.
-Nem köszönöm.- ült le Harry a kanapéra.
-Felmegyünk a szobámba?- intettem, majd felrohantam a lépcsőn. Harry és Lilly automatikusan követtek.
Fent Harry körülnézett, majd bementünk a szobámba.
-Naaa, mi is volt az az ölelkezés a parton?- vigyorgott Lilly.
-Lilly, én Harryt nagyon rég óta ismerem.
-MI?! TE ISMERTED EDDIG IS A ONE DIRECTION EGYIK ÉNEKESÉT?! ÉS NEKEM NEM SZÓLTÁL?!- harsogott.
-Lilly...- kezdte Harry.- Cara meg én a karrierem befutása előtt összevesztünk. Azóta nem is beszéltünk.
Lilly tökre felpörgött.
-Cara... hogy voltál képes össze veszni vele?!- nézett rám kiskutyaszemekkel.
-Lilly... Értsd  már meg!!- fogtam a fejem.- Elhagyott a banda miatt, pedig a legjobb barátom volt.
Na, itt telt be a pohár. Lilly felsikított, mint egy elmebeteg, majd átrohant a saját szobájába, és bezárta kulccsal.
Harry felnevetett. Én csak ültem az ágyam szélén, és bambultam valamit az íróasztalomon.
-Mindig ilyen dilis?
-Aha.- mormogtam, majd odamentem a szekrényhez.
-Mi az?- kérdezte.
Egy képet találtam.
-Semmi, semmi...- a kép tiszta por volt.
Odajött mellém.
-Ez meg mi?- mutatott a képre.

-Nem emlékszel?- néztem rá.
-Nem...- rázta a fejét.
-Ez a tavaszi bál után volt...- forgattam a fejem.- Amikor én, és valami Kenny hangversenyen voltunk...
-De leestél a színpadról, ezért kiröhögtek...- vágott a szavamba.- Most már emlékszem...
-És arra is emlékszel, hogy csak te nem nevettél ki?
Harry lehajtotta a fejét.
-Sajnálom, amiért otthagytalak...
Erre megöleltem.
-Harry, nézd! Én már túl vagyok ezen, de azért ma is nagyon rossz érzés, ha látlak.
-N-nem akarsz látni?- kerekedett el a szeme.
Erre elmosolyodtam.
-Nem, ilyenről szó sincs.- megfogtam a kezét.- Csak olyan rossz volt nélküled.
Erre megöleltem.
-Úgy hiányoztál!!- könnyeztem.
-Te is nekem!
Majd még hosszú percekig ölelkeztünk. Kimentünk a teraszomra. Pár perc csend után, Harry szólalt meg először.
-Cara... Én szeretném előröl kezdeni. De nem úgy, mint a legjobb barátod...
Könnyes szememmel kérdőn  felnéztem rá.
-...Hanem, mint a szerelmed. Én nagyon régóta szeretlek!
Erre szemeim elkerekedtek... És a szívemben olyan volt, mintha... Mintha... Egy kardot téptek volna ki belőle.
Pár perc után tudtam csak szóhoz jutni. Végül leültem az ágyam szélére.
-H-harry... Tíz év után... Most tudod ezt elmondani?!

-Régebben féltem, hogy nem tudod megérteni... És, hogy nem akarsz több lenni, mint a legjobb barátom.
Megint nem tudtam szóhoz jutni. Csak kapkodtam a levegőt.
-Harry, ilyen nem fordulhat elő.
-Mi?- nézett le rám.
Lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam...

Rám mosolygott.
-Én is újra szeretném kezdeni.- kulcsoltam össze ujjainkat.
Majd még hosszasan csókolóztunk.
-Figyi, nekem mennem kell.- nyomott egy puszit az arcomra.- Este nyolcra legyél kész.
-Hm?
-Elviszlek randizni. Csinos legyél!- kacsintott.
Csak a szemem forgattam.
-Rendben..
Majd lekísértem, és elment.


***
-Neee... TE HARRY STYLESSAL JÁRSZ!!! FELFOGTAD, HOGY MILYEN MÁZLISTA VAGY??!- süvített Lilly.
Erre csak vigyorogtam.
-Ne vigyorogj, te kis...!- szorította ökölbe a kezét.
Most már nevettem.
-Haah, Cara... Olyan mázlista vagy!- sóhajtott.
Ledőltünk az udvaron a napágyakra.
-Lilly... Ez nem a szerencsének tudható be. Ez szimplán a sors.
Titokban a mobilomon gyorsan üzenetet küldtem Harrynek.
-Mit írsz?
-Ja, semmit.- kamuztam.
-Figyi, mindjárt 7 óra. Nem kéne készülődnöd?
-Bakker!- pattantam fel.
Lillyvel becsörtettem a szobámba.
-Mit vegyek fel? Mit vegyek fel?!- dobáltam a ruháim.
-Először is... Fejezd be a dobálózást.- guggolt le mellém.- Aztán... Keressünk valami normális, csinos göncöt.
Szóval, elvoltunk egy darabig a ruhákkal... És a frizurákkal.

-Na, melyik legyen?- kérdezte Lilly, miközben az ágyamra kiterített összeállításokat bambultuk.
-Szerinted?
-Farmer, sötétkék blúzzal!- vágta rá.
-De... Az olyan komor...
-Akkor a színes felső, a barna shorttal.
-Oké...
Majd felvettem.
-Na, milyen?
-Szerintem csinos.- ölelt meg Lilly.
Az órám 19:30-at jelzett, így lementem a nappaliba, Lilly meg összepakolta a ruháimat.
Érdekes módon anyát, és Dave-t is ott találtam. De nem ám smárolva, ölelkezve, vagy szimplán beszélgetve... Neeeem, ők veszekedtek! Két év után először láttam őket veszekedni.
-Még, hogy szőke?!- süvített anya.
-Szőke!! Az bizony!!! Hogy voltam képes szeretni egy ilyen...- fintorgott Dave.
-MONDD KI!!!- üvöltött anya. Sírva.
-IDIÓTÁT!!!- ordított Dave is. Ezt nem bírtam tovább nézni.
-Az anyám nem idióta!- álltam Dave és anya közé. Eddig nem is vették észre, hogy itt vagyok.
-Menj el innen!- nézett rám Dave vasvillaszemekkel.
-Nem.
-Nem?!- felkapott, és arrébb pakolt.
Nagyon mérges voltam rá. Úgy tettem, mintha elmentem volna...
-Te is UGYANOLYAN hisztis kurva vagy, mint a lányod!!!- vágta anyám képébe.
Anya csak kapkodta a levegőt. ITT telt be a pohár! Odarontottam Dave elé.
-HISZTIS KURVA?!!- üvöltöztem.- Szerintem neked meg kéne tanulnod a kurva szó jelentését. Az anyám nem az. Ahogy én sem. De, tudod, drága Dave... KINT TÁGASABB!
És íme, erre volt jó a Nike cipő: Dave-t úgy középsőn rúgtam, hogy összeesett. Nem vicc! Tényleg. Sőt erre még anya is odaugrott.
-Cara!- rivallt rám.
-Mi az?- néztem ártatlanul.
Dave a földön fetrengve jajveszékelt... Anya rámutatott.
-Most megtanulta, hogy kit kell kurvának nevezni, és kit nem.- vontam meg a vállam. Éppen csöngettek.- De, ha nem haragszol, most randira megyek. Szia.
Majd mint, aki jól végezte dolgát, odaugráltam az ajtóhoz.
Harry volt az. Örömömben meg is öleltem.
-Sziaaa!
-Szia!- adott egy puszit.
Észrevette anyát és Dave-t is.
-Csókolom!
-Szia....- mosolygott anya. Már nem is látszott, hogy sírt.
-Áá, anya.. Ő itt Harry.
-Harry Styles?- jött oda hozzánk.
-Aha.
-Szia. Hova mentek?
-Ööö...- mondta Harry.- Hát az Carának titok lenne..
-Értem. Lilly hol van?- nézett szét anya.
-Tényleg.- rohantam a lépcsőhöz.- LILLY!
-Hah?- futott le a lépcsőn.
Rákacsintottam Harryre.
-Á, Lilly, gyere csak. Egy darabig elviszlek magammal.
-Mi?- nézett tágra nyílt szemekkel.
-Szuper!- öleltem meg anyát.- Szia anya!
-Ööö... Sziasztok..

Harry kocsijában ültünk.
-Hova visztek?!!- izgult Lilly.
-Nyugi, nyugi...- vigyorgott Harry.
Majd megálltunk egy hatalmas ház előtt.
-Hol vagyunk?- kérdeztük Lillyvel egyszerre.
-Nálam.- csókolt meg Harry.
Elmosolyodtam...

1. A kezdet

Sziasztok! Én egy átlagos 15 éves, tinédzser lány vagyok. A nevem Adam Caroline Jepsen. (Igen, Adam... A szüleim fiút vártak, és az anyakönyvi kivonatba beírtak Adam-nak, de a legutolsó pillanatban kiderült, hogy lány vagyok. Király, mi...?! (Amúgy az Adam női név is, szóval...)) De mindenki csak Carának hív. Csak úgy mellékesen: Londonba lakom.

***
Éppen Hawaiin nyaralok a legjobb barátnőmmel, anyámmal, anyám pasijával, Lilly pasijával és Lilly nővérével...

***
-Lilly!!!!- ordibáltam, ugyanis a legjobb barátnőm max hangerőre feltekerte a hifit.
Lehalkította a zenét, kidugta a fejét a szobámból, és válaszképpen rám bambult.
-He?
-Lilly, kérlek halkítsd le a zenét...
-Megőrültél?! 1D meg a Hits Radioban.- forgatta a szemét.
-Bocs..- ráztam meg a fejem. Tudtam, hogy ha bárhol vagyunk, és Lilly One Directiont hall, akkor ott kitör a pánik. Lilly tökéletesen szokott igazodni hozzám, de olyankor teljesen megőrül. Egyébként, csak mellékesen, Lilly szobája tisztára, mint a Londoni "1D World"... Hatszázezer poszter, karkötők, pólók, csitt-csattok, szobadíszek, matricák, rajzok, és még sorolhatnám holnapig... Még az ágyneműhuzatja is olyan!
Majd visszamentem a nappaliba.
Amit ott láttam, az egyszerűen horror volt. Anyámat és a pasiját láttam éppen smárolás közben. Fújj.
Szóval, ott álltam, mint egy rakás kaki, és fintorogva bambultam az anyámat, és a feltételezett jövőbeli mostohaapámat. Aztán anya észrevett.
-Ööö, kicsim... Szia.
Erre Dave is megfordult.
-Szia anya... Szia Dave.- pirultam el.
-Nos, én... Éppen menni készültem, szóval, sziasztok!- pattant arrébb Dave.
És kiment az ajtón.
-Anya... Megbeszéltünk valamit!- néztem vasvillaszemekkel a muteromra.
Kérdőn rámnézett.
-Azt beszéltük, hogy itthon, pláne nem a nappaliban NEM smárolunk a pasinkkal.- mondtam, a "pláne" szót kihangsúlyozva. És csak úgy mellékesen hozzátettem:
-Pláne nem, hogy itt van Lilly...
Anya erre csak a szemét forgatta.
-De..
-Nincs de!
-Oké, Cara, de akkor ez rád is vonatkozik!
-Ööö... Mivel jelenleg nincs pasim, és valószínűleg egy darabig nem is lesz... Hát, benne vagyok!- vigyorogtam.
Pár perc múlva Lilly is lejött a szobámból, hozzánk, a konyhába.
-Szia, Amy.- köszönt anyunak.
-Szia, Lilly. Hogy vagy?- ölelte meg anya Lillyt. Őt ugyanis a második lányaként kezelte.
-Köszönöm, jól.- mosolygott Lily.
Megcsörrent a mobilja.
-Haló? Áá, szia Austin. Nem. Egyik barátnőmnél vagyok. Aha. Jól van na.. Sziaa.- mosolygott.
Kérdőn néztem rá.
-A... Barátom.
-Aaaa...- sóhajtottam fel. Már megszoktam, hogy Lillynek állandóan van pasija. Én meg egy senki vagyok...
Klassz. Tombol a nyár, de nekem nincs pasim. Nincs, akivel lemehetnék a tengerpartra, vagy aki a vidámparkban lőne nekem egy macit. Ez van..
-És, miért hívott?- ültem le Lilly mellé.
-Ja, csak, hogy mit csinálok este.
-Itt hagysz?!!- néztem kétségbeesetten.
-Mi bajod lesz?
-Anyámmal és Dave-vel leszek itthon... És te itt hagynál?!
-Tudod mit? Menjünk le a partra!
-Most
-Aha... Figyelj... Még két napig vagyunk itt. Használjuk ki.
-Jó, jó.- mondtam, majd fölmentem a szobámba öltözködni.
Szóval lementünk a tengerpartra...


***
-Lilly!- rángattam.- Muszáj minden ötödik percben telefonálnod?!
-Bocs...
-Hé, az ott nem Tracy?- mutattam.
-De, menjünk oda.- fogta meg a kezem Lilly.
-Sziasztok, lányok!- mosolygott Tracy.
-Szia.- adtunk egy-egy puszit neki. Ő szinte már a nővérem.

Nekem viszont megakadt a szemem egy göndör hajú srácon, aki a közelben volt. Háttal állt nekem, így az arcát nem láttam. A fejemben ezek a gondolatok cikáztak: "Ugye ez nem Harry?! Mit keresne itt?! Hiszen már nagyon rég nem láttam..."
Tracynek felcsillant a szeme.
-Á, lányok ismeritek..- körbenézett.- Edward?
A göndör hajú srác odajött. Esküdni mertem volna, hogy ő Harry Styles. A srácnak rám meredt a tekintete.
-Lányok... Ő itt Edward..- vigyorgott Tracy. Majd odasúgta a fülünkbe.- Köznevén Harold Edward Styles.
Lilly majd kipukkadt örömében, de én... Én csak álltam ott, teljesen lefagyva. Úgy néztem ki, mint egy komplett hülye, ugyanis,- mindenki szeme láttára- lerogytam a földre.
Lehajoltak hozzám, és Lilly fölsegített.
-Har... Akarom mondani, Edward.. Ő a húgom, Lilly. És a barátnője, Cara.
Harry a tekintetét az enyémbe véste. Átcikázott egy emlék a fejemben...

*Visszatekintés*
-Cara!- mosolygott rám Harry.- Tudom, így 14 évesen elég nehéz lesz ez feldolgoznod, de...
-Mi az Harry?- toltam el magamtól.- Barátnőd van?!
Felmutattam a barátság- karkötőnket.
-Esküt tettél!
-Nem, nem... Nem az a bajom.
-Akkor?
-Tudod, most, hogy megalakult a One Direction... Azt hiszem kevesebb időm lesz rád.- komolyodott el az arckifejezése. Harry a tekintetét az enyémbe véste.- Cara... El kell mennem.
Bennem egy világ dőlt össze.
-M-mi?- dadogtam.
-Cara.. Turnéra megyek.
-Nélkülem?- fogtam meg a barátság- karkötőmet.
-Azt hiszem, igen.
Szemem könnybe lábadt.
-Oké!!- sírtam.- De akkor ez sem kell!!!!
Leszakítottam a kezemről a karkötőt.
-Megígérted, hogy velem maradsz és megvédsz!
-De Cara! Tizennégy éves vagy!
-Te meg a legjobb barátom! Vagyis csak voltál...- bőgtem, akár egy kisbaba.
-Cara! Csak egy turnéra megyek!- nézett rám, mintha hülye lennék.
-Harry, nem vagyok hülye. Ez most csak egy turné! De egy év múlva el fogsz felejteni! Két év múlva azt sem fogod tudni, hogy ki vagyok!!!- ordítottam.- Mert... A hülye ego-d és a hülye karriered engem és a barátságomat a a földbe fog taposni!!!
-Dehogy is!
-De..- szipogtam.- Köszönöm Harry, hogy eddig velem voltál... De innentől kezdve NEM AKAROK VELED BESZÉLNI!
És kirohantam a szobából...
*Visszatekintés vége*

Amint végigfutott ez a fejemben, rögtön dühbe jöttem.
-Te..!- mutattam Harryre. Nyilván nem tudta, hogy ki vagyok.
-Cara? Valami baj van?- kérdezte Tracy.
-Nem, nem...- fintorogtam.- Ő a baj!
-Dee... Cara! Ő itt..- kezdte Lilly, de megállt, mert meglátta a szememben a dühöt.
Végre Harry is megszólalt.
-Ööö, izé... Mit tettem?- vigyorgott..
-Lilly, gyere egy picit!- ment el Tracy Lillyvel.
-Tudod, hogy én ki vagyok?!!- néztem Harry szemébe.
-Egy Cara nevű lány.
-És szerinted milyen Cara?!- kezdtem nagyon ideges lenni.
-Sok Carát ismerek.- mondta halál nyugodtan.
Felpofoztam.
-Aú!- nézett rám.- Most komolyan... Mi bajod van velem?
Azt hiszem, bekönnyezett a szemem.
-Tudod mi a TELJES nevem?! He?!
-Nem... De hát, utálsz. Miért érdekelne?
Válaszként csak kapkodtam a levegőt, és bőgve előhalásztam a zsebemből egy régi emléket... Egy karkötőt. Melyiket? A barátság-karkötőnket...
-A-a teljes nevem... Adam Caroline Jepsen... É-és te-te... Két é-éve a legjobb barátom voltál.- bőgtem vöröslő fejjel. Harry arckifejezése rögtön lágyabbra váltott.- Elhagytál... A-a banda miatt... Leléptél... Én meg örök homályodba vesztem!
Harryn láttam, hogy szemei könnyesek voltak.
-Cara...- ennyit tudott kinyögni.
Felmutatta a karját. Rajta volt a karkötő másik darabja.
-Ez... Még megvan neked?
-Egyszer sem vettem le.- mosolygott.
Majd megölelt.
-Úgy sajnálom..
-Ez nem segít.- szipogtam.
Lilly jött oda, de az ölelésünk láttán lefagyott.
-Ööö.. Két percre elmegyek, és ti addig össze is "haverkodtok"?!- vigyorgott. De amikor meglátta, hogy mindkettőnknek könnyes a szeme, abbahagyta.- Mi történt?!
Ekkor Tracy jött oda.
-Lilly, Cara, Edward... Mennem kell.- intette oda, megölelt mindhármunkat, majd elrohant.
-Ezt... Nem beszélhetnénk meg valamelyikőtöknél?
-Mi... Pillanatnyilag együtt lakunk.- makogott Lilly.
Szóval visszamentünk a házunkba.