Éppen Hawaiin nyaralok a legjobb barátnőmmel, anyámmal, anyám pasijával, Lilly pasijával és Lilly nővérével...
***
-Lilly!!!!- ordibáltam, ugyanis a legjobb barátnőm max hangerőre feltekerte a hifit.
Lehalkította a zenét, kidugta a fejét a szobámból, és válaszképpen rám bambult.
-He?
-Lilly, kérlek halkítsd le a zenét...
-Megőrültél?! 1D meg a Hits Radioban.- forgatta a szemét.
-Bocs..- ráztam meg a fejem. Tudtam, hogy ha bárhol vagyunk, és Lilly One Directiont hall, akkor ott kitör a pánik. Lilly tökéletesen szokott igazodni hozzám, de olyankor teljesen megőrül. Egyébként, csak mellékesen, Lilly szobája tisztára, mint a Londoni "1D World"... Hatszázezer poszter, karkötők, pólók, csitt-csattok, szobadíszek, matricák, rajzok, és még sorolhatnám holnapig... Még az ágyneműhuzatja is olyan!
Majd visszamentem a nappaliba.
Amit ott láttam, az egyszerűen horror volt. Anyámat és a pasiját láttam éppen smárolás közben. Fújj.
Szóval, ott álltam, mint egy rakás kaki, és fintorogva bambultam az anyámat, és a feltételezett jövőbeli mostohaapámat. Aztán anya észrevett.
-Ööö, kicsim... Szia.
Erre Dave is megfordult.
-Szia anya... Szia Dave.- pirultam el.
-Nos, én... Éppen menni készültem, szóval, sziasztok!- pattant arrébb Dave.
És kiment az ajtón.
-Anya... Megbeszéltünk valamit!- néztem vasvillaszemekkel a muteromra.
Kérdőn rámnézett.
-Azt beszéltük, hogy itthon, pláne nem a nappaliban NEM smárolunk a pasinkkal.- mondtam, a "pláne" szót kihangsúlyozva. És csak úgy mellékesen hozzátettem:
-Pláne nem, hogy itt van Lilly...
Anya erre csak a szemét forgatta.
-De..
-Nincs de!
-Oké, Cara, de akkor ez rád is vonatkozik!
-Ööö... Mivel jelenleg nincs pasim, és valószínűleg egy darabig nem is lesz... Hát, benne vagyok!- vigyorogtam.
Pár perc múlva Lilly is lejött a szobámból, hozzánk, a konyhába.
-Szia, Amy.- köszönt anyunak.
-Szia, Lilly. Hogy vagy?- ölelte meg anya Lillyt. Őt ugyanis a második lányaként kezelte.
-Köszönöm, jól.- mosolygott Lily.
Megcsörrent a mobilja.
-Haló? Áá, szia Austin. Nem. Egyik barátnőmnél vagyok. Aha. Jól van na.. Sziaa.- mosolygott.
Kérdőn néztem rá.
-A... Barátom.
-Aaaa...- sóhajtottam fel. Már megszoktam, hogy Lillynek állandóan van pasija. Én meg egy senki vagyok...
Klassz. Tombol a nyár, de nekem nincs pasim. Nincs, akivel lemehetnék a tengerpartra, vagy aki a vidámparkban lőne nekem egy macit. Ez van..
-És, miért hívott?- ültem le Lilly mellé.
-Ja, csak, hogy mit csinálok este.
-Itt hagysz?!!- néztem kétségbeesetten.
-Mi bajod lesz?
-Anyámmal és Dave-vel leszek itthon... És te itt hagynál?!
-Tudod mit? Menjünk le a partra!
-Most
-Aha... Figyelj... Még két napig vagyunk itt. Használjuk ki.
-Jó, jó.- mondtam, majd fölmentem a szobámba öltözködni.
Szóval lementünk a tengerpartra...
***
-Lilly!- rángattam.- Muszáj minden ötödik percben telefonálnod?!
-Bocs...
-Hé, az ott nem Tracy?- mutattam.
-De, menjünk oda.- fogta meg a kezem Lilly.
-Sziasztok, lányok!- mosolygott Tracy.
-Szia.- adtunk egy-egy puszit neki. Ő szinte már a nővérem.
Nekem viszont megakadt a szemem egy göndör hajú srácon, aki a közelben volt. Háttal állt nekem, így az arcát nem láttam. A fejemben ezek a gondolatok cikáztak: "Ugye ez nem Harry?! Mit keresne itt?! Hiszen már nagyon rég nem láttam..."
Tracynek felcsillant a szeme.
-Á, lányok ismeritek..- körbenézett.- Edward?
A göndör hajú srác odajött. Esküdni mertem volna, hogy ő Harry Styles. A srácnak rám meredt a tekintete.
-Lányok... Ő itt Edward..- vigyorgott Tracy. Majd odasúgta a fülünkbe.- Köznevén Harold Edward Styles.
Lilly majd kipukkadt örömében, de én... Én csak álltam ott, teljesen lefagyva. Úgy néztem ki, mint egy komplett hülye, ugyanis,- mindenki szeme láttára- lerogytam a földre.
Lehajoltak hozzám, és Lilly fölsegített.
-Har... Akarom mondani, Edward.. Ő a húgom, Lilly. És a barátnője, Cara.
Harry a tekintetét az enyémbe véste. Átcikázott egy emlék a fejemben...
*Visszatekintés*
-Cara!- mosolygott rám Harry.- Tudom, így 14 évesen elég nehéz lesz ez feldolgoznod, de...
-Mi az Harry?- toltam el magamtól.- Barátnőd van?!
Felmutattam a barátság- karkötőnket.
-Esküt tettél!
-Nem, nem... Nem az a bajom.
-Akkor?
-Tudod, most, hogy megalakult a One Direction... Azt hiszem kevesebb időm lesz rád.- komolyodott el az arckifejezése. Harry a tekintetét az enyémbe véste.- Cara... El kell mennem.
Bennem egy világ dőlt össze.
-M-mi?- dadogtam.
-Cara.. Turnéra megyek.
-Nélkülem?- fogtam meg a barátság- karkötőmet.
-Azt hiszem, igen.
Szemem könnybe lábadt.
-Oké!!- sírtam.- De akkor ez sem kell!!!!
Leszakítottam a kezemről a karkötőt.
-Megígérted, hogy velem maradsz és megvédsz!
-De Cara! Tizennégy éves vagy!
-Te meg a legjobb barátom! Vagyis csak voltál...- bőgtem, akár egy kisbaba.
-Cara! Csak egy turnéra megyek!- nézett rám, mintha hülye lennék.
-Harry, nem vagyok hülye. Ez most csak egy turné! De egy év múlva el fogsz felejteni! Két év múlva azt sem fogod tudni, hogy ki vagyok!!!- ordítottam.- Mert... A hülye ego-d és a hülye karriered engem és a barátságomat a a földbe fog taposni!!!
-Dehogy is!
-De..- szipogtam.- Köszönöm Harry, hogy eddig velem voltál... De innentől kezdve NEM AKAROK VELED BESZÉLNI!
És kirohantam a szobából...
*Visszatekintés vége*
Amint végigfutott ez a fejemben, rögtön dühbe jöttem.
-Te..!- mutattam Harryre. Nyilván nem tudta, hogy ki vagyok.
-Cara? Valami baj van?- kérdezte Tracy.
-Nem, nem...- fintorogtam.- Ő a baj!
-Dee... Cara! Ő itt..- kezdte Lilly, de megállt, mert meglátta a szememben a dühöt.
Végre Harry is megszólalt.
-Ööö, izé... Mit tettem?- vigyorgott..
-Lilly, gyere egy picit!- ment el Tracy Lillyvel.
-Tudod, hogy én ki vagyok?!!- néztem Harry szemébe.
-Egy Cara nevű lány.
-És szerinted milyen Cara?!- kezdtem nagyon ideges lenni.
-Sok Carát ismerek.- mondta halál nyugodtan.
Felpofoztam.
-Aú!- nézett rám.- Most komolyan... Mi bajod van velem?
Azt hiszem, bekönnyezett a szemem.
-Tudod mi a TELJES nevem?! He?!
-Nem... De hát, utálsz. Miért érdekelne?
Válaszként csak kapkodtam a levegőt, és bőgve előhalásztam a zsebemből egy régi emléket... Egy karkötőt. Melyiket? A barátság-karkötőnket...
-A-a teljes nevem... Adam Caroline Jepsen... É-és te-te... Két é-éve a legjobb barátom voltál.- bőgtem vöröslő fejjel. Harry arckifejezése rögtön lágyabbra váltott.- Elhagytál... A-a banda miatt... Leléptél... Én meg örök homályodba vesztem!
Harryn láttam, hogy szemei könnyesek voltak.
-Cara...- ennyit tudott kinyögni.
Felmutatta a karját. Rajta volt a karkötő másik darabja.
-Ez... Még megvan neked?
-Egyszer sem vettem le.- mosolygott.
Majd megölelt.
-Úgy sajnálom..
-Ez nem segít.- szipogtam.
Lilly jött oda, de az ölelésünk láttán lefagyott.
-Ööö.. Két percre elmegyek, és ti addig össze is "haverkodtok"?!- vigyorgott. De amikor meglátta, hogy mindkettőnknek könnyes a szeme, abbahagyta.- Mi történt?!
Ekkor Tracy jött oda.
-Lilly, Cara, Edward... Mennem kell.- intette oda, megölelt mindhármunkat, majd elrohant.
-Ezt... Nem beszélhetnénk meg valamelyikőtöknél?
-Mi... Pillanatnyilag együtt lakunk.- makogott Lilly.
Szóval visszamentünk a házunkba.
