-Nem köszönöm.- ült le Harry a kanapéra.
-Felmegyünk a szobámba?- intettem, majd felrohantam a lépcsőn. Harry és Lilly automatikusan követtek.
Fent Harry körülnézett, majd bementünk a szobámba.
-Naaa, mi is volt az az ölelkezés a parton?- vigyorgott Lilly.
-Lilly, én Harryt nagyon rég óta ismerem.
-MI?! TE ISMERTED EDDIG IS A ONE DIRECTION EGYIK ÉNEKESÉT?! ÉS NEKEM NEM SZÓLTÁL?!- harsogott.
-Lilly...- kezdte Harry.- Cara meg én a karrierem befutása előtt összevesztünk. Azóta nem is beszéltünk.
Lilly tökre felpörgött.
-Cara... hogy voltál képes össze veszni vele?!- nézett rám kiskutyaszemekkel.
-Lilly... Értsd már meg!!- fogtam a fejem.- Elhagyott a banda miatt, pedig a legjobb barátom volt.
Na, itt telt be a pohár. Lilly felsikított, mint egy elmebeteg, majd átrohant a saját szobájába, és bezárta kulccsal.
Harry felnevetett. Én csak ültem az ágyam szélén, és bambultam valamit az íróasztalomon.
-Mindig ilyen dilis?
-Aha.- mormogtam, majd odamentem a szekrényhez.
-Mi az?- kérdezte.
Egy képet találtam.
-Semmi, semmi...- a kép tiszta por volt.
Odajött mellém.
-Ez meg mi?- mutatott a képre.
-Nem emlékszel?- néztem rá.
-Nem...- rázta a fejét.
-Ez a tavaszi bál után volt...- forgattam a fejem.- Amikor én, és valami Kenny hangversenyen voltunk...
-De leestél a színpadról, ezért kiröhögtek...- vágott a szavamba.- Most már emlékszem...
-És arra is emlékszel, hogy csak te nem nevettél ki?
Harry lehajtotta a fejét.
-Sajnálom, amiért otthagytalak...
Erre megöleltem.
-Harry, nézd! Én már túl vagyok ezen, de azért ma is nagyon rossz érzés, ha látlak.
-N-nem akarsz látni?- kerekedett el a szeme.
Erre elmosolyodtam.
-Nem, ilyenről szó sincs.- megfogtam a kezét.- Csak olyan rossz volt nélküled.
Erre megöleltem.
-Úgy hiányoztál!!- könnyeztem.
-Te is nekem!
Majd még hosszú percekig ölelkeztünk. Kimentünk a teraszomra. Pár perc csend után, Harry szólalt meg először.
-Cara... Én szeretném előröl kezdeni. De nem úgy, mint a legjobb barátod...
Könnyes szememmel kérdőn felnéztem rá.
-...Hanem, mint a szerelmed. Én nagyon régóta szeretlek!
Erre szemeim elkerekedtek... És a szívemben olyan volt, mintha... Mintha... Egy kardot téptek volna ki belőle.
Pár perc után tudtam csak szóhoz jutni. Végül leültem az ágyam szélére.
-H-harry... Tíz év után... Most tudod ezt elmondani?!
-Régebben féltem, hogy nem tudod megérteni... És, hogy nem akarsz több lenni, mint a legjobb barátom.
Megint nem tudtam szóhoz jutni. Csak kapkodtam a levegőt.
-Harry, ilyen nem fordulhat elő.
-Mi?- nézett le rám.
Lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam...
-Én is újra szeretném kezdeni.- kulcsoltam össze ujjainkat.
Majd még hosszasan csókolóztunk.
-Figyi, nekem mennem kell.- nyomott egy puszit az arcomra.- Este nyolcra legyél kész.
-Hm?
-Elviszlek randizni. Csinos legyél!- kacsintott.
Csak a szemem forgattam.
-Rendben..
Majd lekísértem, és elment.
***
-Neee... TE HARRY STYLESSAL JÁRSZ!!! FELFOGTAD, HOGY MILYEN MÁZLISTA VAGY??!- süvített Lilly.
Erre csak vigyorogtam.
-Ne vigyorogj, te kis...!- szorította ökölbe a kezét.
Most már nevettem.
-Haah, Cara... Olyan mázlista vagy!- sóhajtott.
Ledőltünk az udvaron a napágyakra.
-Lilly... Ez nem a szerencsének tudható be. Ez szimplán a sors.
Titokban a mobilomon gyorsan üzenetet küldtem Harrynek.
-Mit írsz?
-Ja, semmit.- kamuztam.
-Figyi, mindjárt 7 óra. Nem kéne készülődnöd?
-Bakker!- pattantam fel.
Lillyvel becsörtettem a szobámba.
-Mit vegyek fel? Mit vegyek fel?!- dobáltam a ruháim.
-Először is... Fejezd be a dobálózást.- guggolt le mellém.- Aztán... Keressünk valami normális, csinos göncöt.
Szóval, elvoltunk egy darabig a ruhákkal... És a frizurákkal.
-Na, melyik legyen?- kérdezte Lilly, miközben az ágyamra kiterített összeállításokat bambultuk.
-Szerinted?
-Farmer, sötétkék blúzzal!- vágta rá.
-De... Az olyan komor...
-Akkor a színes felső, a barna shorttal.
-Oké...
Majd felvettem.
-Na, milyen?
-Szerintem csinos.- ölelt meg Lilly.
Az órám 19:30-at jelzett, így lementem a nappaliba, Lilly meg összepakolta a ruháimat.
Érdekes módon anyát, és Dave-t is ott találtam. De nem ám smárolva, ölelkezve, vagy szimplán beszélgetve... Neeeem, ők veszekedtek! Két év után először láttam őket veszekedni.
-Még, hogy szőke?!- süvített anya.
-Szőke!! Az bizony!!! Hogy voltam képes szeretni egy ilyen...- fintorgott Dave.
-MONDD KI!!!- üvöltött anya. Sírva.
-IDIÓTÁT!!!- ordított Dave is. Ezt nem bírtam tovább nézni.
-Az anyám nem idióta!- álltam Dave és anya közé. Eddig nem is vették észre, hogy itt vagyok.
-Menj el innen!- nézett rám Dave vasvillaszemekkel.
-Nem.
-Nem?!- felkapott, és arrébb pakolt.
Nagyon mérges voltam rá. Úgy tettem, mintha elmentem volna...
-Te is UGYANOLYAN hisztis kurva vagy, mint a lányod!!!- vágta anyám képébe.
Anya csak kapkodta a levegőt. ITT telt be a pohár! Odarontottam Dave elé.
-HISZTIS KURVA?!!- üvöltöztem.- Szerintem neked meg kéne tanulnod a kurva szó jelentését. Az anyám nem az. Ahogy én sem. De, tudod, drága Dave... KINT TÁGASABB!
És íme, erre volt jó a Nike cipő: Dave-t úgy középsőn rúgtam, hogy összeesett. Nem vicc! Tényleg. Sőt erre még anya is odaugrott.
-Cara!- rivallt rám.
-Mi az?- néztem ártatlanul.
Dave a földön fetrengve jajveszékelt... Anya rámutatott.
-Most megtanulta, hogy kit kell kurvának nevezni, és kit nem.- vontam meg a vállam. Éppen csöngettek.- De, ha nem haragszol, most randira megyek. Szia.
Majd mint, aki jól végezte dolgát, odaugráltam az ajtóhoz.
Harry volt az. Örömömben meg is öleltem.
-Sziaaa!
-Szia!- adott egy puszit.
Észrevette anyát és Dave-t is.
-Csókolom!
-Szia....- mosolygott anya. Már nem is látszott, hogy sírt.
-Áá, anya.. Ő itt Harry.
-Harry Styles?- jött oda hozzánk.
-Aha.
-Szia. Hova mentek?
-Ööö...- mondta Harry.- Hát az Carának titok lenne..
-Értem. Lilly hol van?- nézett szét anya.
-Tényleg.- rohantam a lépcsőhöz.- LILLY!
-Hah?- futott le a lépcsőn.
Rákacsintottam Harryre.
-Á, Lilly, gyere csak. Egy darabig elviszlek magammal.
-Mi?- nézett tágra nyílt szemekkel.
-Szuper!- öleltem meg anyát.- Szia anya!
-Ööö... Sziasztok..
Harry kocsijában ültünk.
-Hova visztek?!!- izgult Lilly.
-Nyugi, nyugi...- vigyorgott Harry.
Majd megálltunk egy hatalmas ház előtt.
-Hol vagyunk?- kérdeztük Lillyvel egyszerre.
-Nálam.- csókolt meg Harry.
Elmosolyodtam...
